Kezdőlap
Anno csak xBoxra harangozták be, és oda is jelent meg egy Fable nevű játék. Peter Molyneux a Lionheadtől (Black & White atyja, többek között) válltig állította, hogy ebből ugyan a PC-sek semmit nem kapnak. Ekkor minden számítógéppel, ám de xBox-szal nem rendelkező játékos letört, kezdtek belenyugodni a ténybe, hogy ezzel a játékkal PC-n talán sosem fognak játszani. Ám egyszer megtörtént a csoda: A Fable megjelent PC-n is, de nem akárhogy! Megkapta a "The Lost Chapters" alcímet, ami plusz pár órányi játékot jelent, csak a PC-seknek. Így született meg hát ezen kincs PC-re, melynek becsületes neve: Fable: The lost chapters.
A TÖRTÉNET
Nem, nem ragadt be a Caps Lock-om, és a Shiftre sem tenyereltem rá véletlen: Ez a játék ugyanis nagybetűs TÖRTÉNETTEL van megáldva, vannak benne fordulatok, árulások, de, ami a legfontosabb: Szép története van. Tudom, ez kissé furán hangzik most, de igyekszem elmagyarázni, lehetőleg Spoilerek nélkül. Ám ez nehéz lesz, mivel már a játék elején olyan dolog történik, ami megváltoztatja hősük életét: Kisgyermekként kezdünk egy Oakvale nevű faluban, ahol mindenki nővérünk szülinapjára készül, csak éppen mi felejtettük el azt. Helyette inkább arról álmodozunk, hogy egy nap hatalmas, jóságos lovagok leszünk, vagy éppen gonosz mágusok leszünk, akitől mindenki retteg. Édesapánk ébreszt fel, és juttatja eszünkbe nővérünk szülinapját, és felajánl egy alkut: Az árustól vehetünk 3 aranyért egy csokit, ami pont jó lenne ajándéknak: Járjuk körbe a falut, és minden jó cselekedért ad egy aranyat. Tehetünk így is, vagy éppen gonoszkodunk (ezek inkább kisebb-nagyobb csínyek, mivel gyerekek vagyunk még, tehát nem lesz tömegmészárlás, vagy ilyesmi), amiknél szintén megtalálhatjuk az aranyat. Nos, megvan minden, (aki nem akarja, hogy Spoiler áldozatává váljon, az most ezt a mondatot ugorja át, bár ez még nem akkora spoiler, lévén az első 10-15 percben megtörténik a dolog) éppen adnánk oda az ajándékot, amikor banditák megtámadják a falut. Nővérünk parancsára mi elbújunk, ő megy figyelmeztetni mindenkit, de már késő: A falu romokban, mindenki vagy halott (pl: a fiú édesapja), vagy elrabolták (például a nővérét és édesanyját). Éppen végeznének velünk is, ám jön egy titokzatos mágus, Maze, aki megment, és elvisz minket a Hősök Céhébe. Itt megismerkedünk a Céhmesterrel, és Whisperrel a lakótársunkkal, és ottani legjobb barátunkkal. Aztán hipp-hopp, tizenhat évesek lettünk, jöhet a kiképzés, valamint a próba, ami után utunkra eresztenek minket, és innen indul igazán a játék.
Innen már szabadon mászkálhatunk (bár annyira messze úgysem megyünk, mert hamar fűbe harapunk). Ahogy csináljuk a küldetéseket, egyre bonyolódnak a szálak, természetesen új szereplők jönnek, mennek el régiek, elárulnak, stb. Minden, ami egy RPG-be kell. Aztán, a fő gonosszal is találkozunk, de róla csak később derül ki, hogy ő az, akit mi nagyon nem szeretünk.
Természetesen, bizonyos helyzetekben döntéseket kell hoznunk, ennek függvényében alakul a cselekmény, többször emberéletek felett kell döntést hoznunk - hol fontosabb szereplők fölött, hol a mellékküldetések jegyében, a sztorihoz nem kapcsolódó NPC-k fölött.
Itt élünk mi
A játék a ködös Albionban, azaz a régi, mitikus Angliában játszódik, ám természetesen fiktív településekkel, melyek szép fantasynevekkel rendelkeznek (Bowerstone, Oakvale, Knothole Glade, Snowspire village, stb.), vannak itt szép városok, kisebb falvak, táborok, erdők, havas vidékek, valamint olyan helyek, ahol folyton szakad az eső. A világhoz tartozik, hogy ez sokkal lineárisabb, mint a legtöbb RPG: Nincsen hatalmas, szinte határok nélküli világ. mint az Elder Scrolls részekben, vagy a Falloutban, a települések között sokszor egy-egy, kerítéssel, fákkal, sziklákkal, stb. dologgal elzárt út(vonal)on haladunk, ami pár embernek szemet szúrhat, de engem egyáltalán nem zavart. Azért vannak nagyobb területek is, meg engem az Oblivionban, Morrowindben pont az a nagy világ nem fogott meg. Sokszor eltévedtem, nem volt kedvem odamenni, autotravel miatt meg sok dologról maradhatok le, stb. Ez MMO-ban általában jól meg van csinálva, a területek szintekre vannak tagolva, én az Elder Scrolls részekben ezt nem tapasztaltam.
Mindegy, kicsit elkanyarodtam, a lényeg annyi, hogy a világ egész nagy, de picit lineáris.
Játékmenet
Nos, mint már említettem, egy RPG-vel van dolgunk, így vannak fő- és mellékküldetések, amelyeket a Hősök Céhében vehetünk fel, érdekesség, hogy a mellékküldetésekhez vállalhatunk extra részeket, ha akarunk, ez az ún. Boast. A lényege az, hogy ebből több fajta van: Ha kísérni kell valakit, ne sérüljön, vagy ölj meg mindenkit, esetleg ne használj fegyvert / páncélt, ne sérülj, stb. Nehézségük függvényében több-kevesebb extra pénzt kapsz értük a küldetés mellé, ha sikerül. Valamint, extra hírnevet is kapsz érte, ami egyébként minden leölt szörnnyel, és megcsinált küldetéssel nő. Hírnevünktől függően vehetünk magunknak címet, azaz gyakorlatilag nevet, ahogyan majd szólítanak. Az egyszerű "Chicken Kicker"-től van itt Avataron át Gladiátorig, szinte minden. Ez is érdekes megoldás, meg kell hagyni.
Az RPG-hez hozzájárul természetesen az a tény is, hogy sok döntés elé áll majd karakterünk, ahol nekünk kell választani általában két megoldás közül. Ennek függvényében lehetünk jók (kimaxolva a jóságot, glóriánk lesz, illetve aranyszínű, átlátszó pillangók repdesnek körülöttünk, ha állunk, illetve az emberek megtapsolnak, szeretnek minket), vagy éppen gonoszok (itt szarvakat, vérben forgó szemeket, döglegyeket kapunk, és az emberek félnek tőlünk).
Viszont a párbeszédek rövidebbek, mint mondjuk egy KotOR részben, de így is vannak azért bőven, plusz könyveket is rengeteget találunk, aki esetleg olvasni szeretne.
Nagyon jópofa az is, hogy karakterünk öregszik. 16 évesen kerülünk ki a Céhből, és fokozatosan egyre idősebbek leszünk, a maximum a 65 év. Rengeteg olvastam viszont fórumokon, hogy nem lehet-e ellene tenni. Lehet, azaz egyszer fiatalodhatsz, ha elegendőt adományozol az egyik templomban, de szerintem nincs abban semmi baj, hogy öregszünk, sőt, így karakterünk talán még jobban a szívünkhöz nő.
Lehet még tetováltatni magunkat, valamint fodrászhoz járni, ezek szintén jópofa adalékok a játékhoz. Horgászni is lehet, az egy külön minijáték, jól kitalálták, nem nehéz, de idegesítő tud lenni néha, ha nagyon kapkodok, és emiatt szakad el a damil.
Később, ha futja a pénzünkből, házat is vehetünk, feleségünk is lehet, akivel beköltözhetünk oda, megtarthatjuk az esküvőt, stb. A keményebb ellenfelekért trófeát kapunk (általában a fejüket, stb), amit aztán magunkkal vihetünk, és bárhol mutogathatjuk. Ez is egyfajta minijáték: Ha elővesszük, akkor x időn belül meg kell mutatni a város (település, terület, stb.) összes emberének, akiket jelez a radar. Ha megmutattuk egy embernek, extra időt kapunk. Ha nem sikerül mindnek, sebaj, megpróbálhatjuk újra, de az addig megmutatott emberek miatt így is nő a hírnevünk egy kicsit.
Grafika
Bár 2005-ös játékról van szó, szerintem még most is szépnek mondható: Gyönyörű a világ, a karakterek jól kidolgozottak, akár csak a varázslatok, egyszóval ez még mindig jónak mondható. Érdekes továbbá, hogy hősünkön hegek keletkeznek a csata hevében, ezek azonban nem mindig ugyanott, tehát, ha többször toljuk végig a játékot, tuti máshogy sérülünk. Ezek idővel elhalványulnak, 1-2 korai heg el is tűnhet, de a nagy része megmarad.
Hangok
Nos, mint a legtöbb RPG-ben, hősünknek itt sincs hangja, így róla nem tudok sokat elmondani, de a többi karakteré teljesen rendben van. Minden főbb karakternek jól eltalált hangja van, senkinél nem vettem észre, hogy túlzásba vinné, vagy elnagyolná a szövegét. A legjobban azonban nem egy konkrét szereplő hangja tetszett, hanem a mesélőé: Fontosabb részeket (pl: A játék elején az a bizonyos sorsfordító részt) mozaikokban meséli el a játék, vagyis a mesélő, akinek hangja egyenesen tökéletes. Egyszerűen nincs rá más szó: Bizonyos helyzetekben csak a mozaikok és a mesélő hatására, anélkül, hogy bármilyen képet, vagy videót látnék, a hideg rázott ki, olyan jó lett. Nincs mit mondani, így kell ezt csinálni.
A zenék is jók lettek, területenként változik, legjobban azonban az intro zenéje tetszik, arról pedig picit lejjebb találtok videót.
(Fele)barátaink
Rengeteg emberrel találkozunk majd albioni kalandjaink során, a főbb szereplők, akik velünk vannak, egyszerűen olyan jellemekkel rendelkeznek, hogy nagyon szerethetőek, és olykor-olykor szerintem még egy vérbeli gonosz is megrendülhet, ha egyikük életéről kell dönteni. Ez az a fő ok, hogy amiért mondtam, hogy a történet olyan nagyszerű. A másik természetesen a csavarok, árulások, de ezeket már említettem.
Nyilván lesznek kevésbé barátságos és szerethető karakterek, lesz aki szinte utál, lenéz minket, pedig egy oldalon állunk, és ezt csak azért teszi, mert a húgánál jobbak voltunk anno a Céhben. Döntéseinktől függően meg is ölhetjük később, de erről inkább most nem beszélek többet, nem akarok spoilerezni. Ott van ugye a fő gonosz, akiről eleinte nem sejtjük, hogy ő az.
No és persze van a rengeteg monszta, akikkel nem sokat beszélünk, inkább megöljük őket. Az egyszerű óriási darazsaktól kezdve, banditákon és élőhalottakon át, gólemekig, rengeteg szörnnyel találkozunk majd.
Ha nagy leszek, harcos leszek... vagy íjász... vagy mágus... vagy inkább mind!
A játék fejlődési rendszere is igen érdekes. Nincsen szintekre osztva, ha ölünk, XP-t kapunk, amit aztán elköltünk képességekre, stb. Van egy úgynevezett General, azaz általános XP, amit minden szörnyért kapunk, illetve vannak... hogy is mondjam? Tulajdonságonkénti XP: Ha közelharci fegyverrel ütünk, ölünk, azért közelharci tulajdonságokra elkölthető XP-t kapunk, ha varázslattal ölünk, varázslatokra elkölthető XP-t kapunk, ha íjjal, számszeríjjal ölünk, akkor ottani képességekre elkölthető XP-t kapunk. A General XP-t pedig bármire elkölthetjük. Ha mondjuk van 2000 Skill XP (íjász), és egy olyan képességet fejlesztenénk, ami 3500 XP, de van még 5000 General XP, akkor levonja a 2000-et a Skill részről, az lenullázódik, a maradék 1500-at pedig a Generalból.
Akárcsak szintek, kasztok közti határvonal sincs: Lehetünk pusztán harcosok / íjászok / mágusok, vagy vegyíthetünk kettőt, sőt, akár mind a hármat is. Én általában Harcos / Mágus, vagy Íjász / Mágus szoktam lenni, ehhez nem kell mást tenni, mint ezen két kaszt képességeit (azaz közelharci fegyverek + varázslatok) használjuk. Ez is jó rendszer, könnyen elsajátítható, és nincsen olyan, hogy most elrontottam a skillek elosztását, tölthetem be a korábbi mentést.
Ha sebezzük az ellenfelet, azért Combat Multipliert (csataszorzót) kapunk, ami folyamatosan nő, ha úgy sebezzük az ellenfeleket, hogy az nem sebez minket. Ennek nem csak abban van szerepe, hogy felvághassunk vele, hanem abban is, hogy ezalatt annyiszor több XP-t kapunk, ahányas a szorzó. Tehát 10-es szorzónál például 10x annyi XP jár, stb. A harcrendszer jó, bal klikkel ütünk, görgő lenyomásával védekezünk, jobb klikkel pedig ún. Flourish, azaz kivédhetetlen támadást viszünk be, ezt bizonyos mennyiségű támadás után kapunk.
The Lost Chapters
Mint említettem, a játék PC-re extrákkal jelent meg, ami új cuccokban, valamint extra játékidőben merül ki. Miután végigvittük a történetet, megöltük a főgonoszt, végetér az xBox-os alapjáték. Viszont, nekünk, PC-seknek itt jön egy átvezető, és még kb. 2-3, esetleg 4 órányi extra történet, játék új helyszínekkel. Ez a rész is remekül meg lett csinálva, több fontos döntést kell alatta hoznunk.
Végszó
Nos, a Fable anno jött, látott és győzött xBox-on. Aztán úgy volt, hogy nekünk maximum a nyálunk csoroghat utána, de jött Deus Ex Machina, az isteni közbeavatkozás, és megjelent PC-re is, nem is akárhogy, ahol szintén jött, látott, és győzött. Magával ragadó történet, szerethető karakterek, egyszerű irányítás, tökéletes hangok, gyönyörű grafika, mi kell még?
Sokaknak ez a játék nem is igazán RPG a linearitása miatt, nekem azonban ez, és a KotOR az etalon - de, mivel ezzel hamarabb játszottam, az örök favorit ez maradt. Sajnos folytatásra PC-n ezúttal nincs sok esélyünk, mert már 2008-ban megjelent a második rész xBox360-ra, már a 3. részen dolgoznak, ami szintén xBox-exkluzív lesz. Peter Molyneux, Te egy isten vagy, kérlek szánj meg minket, egyszerű földi halandókat, és add ki a folytatásokat PC-re is!
Addig is az értékelésem:+ Magával ragadó történet
+ Jól eltalált, szerethető karakterek
+ Tökéletes hangok
+ Hosszú játékidő
+ Mai szemmel is szép grafika
+ Döntéseink következményei
+ Többször is simán újrajátszható
+ Lehetőségek
+ Sok-sok más pozitívum
- Lineáris világ
- Túl könnyű (csak a legelső végigjátszásom során haltam meg 1x, azóta annyiszor sem)
95%
