Half Life 2 és epizódok (by JoeJoeJoe)

A Half Life annak idején megreformálta az FPS játékokat. Ugyanis az volt az első FPS, amelyben nem csak annyi volt a célunk, hogy menjünk és daráljunk, hanem történettel, logikai feladványokkal és párbeszéddel kibővítették az előbbit. A játék sikeres volt, ennek ellenére vagy 6 évet kellett várni a folytatásra.
10 évvel később...
Ugyebár az első részben a mindenlébekanál elméleti fizikusunk portált nyitott egy idegen bolygóra, és az ottaniak jobbnak látták elhagyni a bolygót, ha már ott úgyis szolgaság van. Persze Freeman megállítja őket, legyőzi az ottani Combine helytartót, mely hatására bezárul a portál, minket pedig egy cseppet sem szimpatikus aktatáskás úriember sztázisba tett. A játék 10 évvel később veszi fel a fonalat, a földet megszállta a Combine, az embereket pedig elnyomják, és a földet felosztják egymástól távol lévő várásokra. Mi a 17-es városba érkezünk meg, amit DR. Breen a Black Mesa adminisztrátora irányít. Persze mi most se fogunk nyugton maradni (valamint G-man se azért küldött vissza), így elég hamar megtalálnak minket korábbi ismerőseink (Barney, Isaac), és mire felfognánk, hogy mi történik, már rajtunk díszeleg a H.E.V. mark 5, és már megint a túlerő ellen küzdünk. Azonban Dr. Breen-hez elég hosszú az út, így előbb hajókázunk egyet a kanálisba, megjárunk egy zombiktól hemzsegő kísértetvárost, autókázunk egyet egy elhagyatott autópályán és börtönbe megyünk az ellenállás vezetőjéért.
Régi ismerősök
Most nem az első részben megismert kollégákra utalok, hanem a mordályokra. Ugyanis többségük ismét megjelenik pl.: a (kedvencem) shotgun (csak más „bőrben), a bikaerős hatlövetű, de vannak újjak is (pl.: a combine kommandósok standard fegyvere:) az impulzuspuska. Alapjába véve mind az 6 kategóriába 2-2 fegyver van (kivéve a 6. kategória), és néhány fegyvernek van 2. tüzelési módja is (gránátvető, energiagömb), amikkel érdemes vigyázni, mert nem találunk hozzájuk lőszert minden sarkon.
Valamint megjelenik az egyik olyan fegyver, ami érthetetlen, hogy eddig elkerülte az FPS-eket: a gravygun. A nevéből eredendően a gravitációt manipulálhatjuk vele, úgy értve, hogy magunkhoz „szívhatjuk” ami mozdítható, és ki is lőhetjük. Érdemes begyakorolni a használatát, ugyanis a legtöbb logikai feladvány vele lesz kapcsolatos, valamint hihetetlen nagy segítséget tud jelenteni a harcban (arról nem is beszélve, hogy megmarad a drága golyó).
Életünk megkeserítői
A legtöbb rémség, visszaköszön az elöző részből, de nem feltétlenül a megszokott oldalukon. Ugyanis vortigaunt-okat felszabadítottuk, így azóta már a Combine elpusztításán fáradoznak (néha fel is töltik a ruhánkat). Aztán az elsődleges paraforrás is visszaköszön, vagyis a headcrap illetve a zombi. A Headcrapnál érdemes megemlíteni még, hogy már háromfajta változata is van, így logikusan zombiból is ugyanennyi van. Egyfelől van a „hagyományos”, amelyik a hasán hordja a száját, tőle nem kell félni, mert elég lassú és nem is üt túl nagyot. Aztán van a „gyors” zombi, attól már jobban kell tartani, mivel rendkívül gyors és lerázhatatlan (akárhova utánunk jön), azonkívül már elég erőset tud ütni. Harmadrészt meg van a legidegesítőbb fajta, amelyik a hátán mérgező Headcrabeket szállítja, és előszeretettel hajigálja felénk, de ha már elfogyott a „lőszere”, nem kell félni tőle. Úgy a játék fele környékén találkozunk az Antlionokkal amik a föld alatt élnek, és csak akkor jönnek elő, ha mozgást érzékelnek a felszínen (a’la Tremors). Azonban ami a legjobb az egészbe, egy idő után „dezertálnak” hozzánk, és amolyan végtelen katonával rendelkező hadseregünké válnak (sajnos csak egy fejezet erejéig).
Játékmenet
Mint említettem, hosszú az út Breenig. Nekem Mediumon 12 órába telt, míg eljutottam a végéig, és bár ez nem tűnik soknak, egy percében sem fogunk unatkozni. A készítők eltalálták, hogy mikor kell helyszínt váltani. Azon kívül a játék is elég változatosra sikerült, kisebb logikai feladványok tucatja akasztja meg a játékot. És bár ezek nem nehezek, színesítik a játékmenetet. Azonkívül, kétszer alkalmunk lesz 1-1 fejezet erejéig járműbe pattanni, a gyorsabb közlekedés és combine elleni harc megkönnyítése céljából.
Source
Ugyan ’98-ban a Quake motor volt grafika egyik legmagasabb szintje, 2004-ben már ronda lett volna. Ezért (elvileg a fejlesztés legnagyobb részében) új motort fejlesztettek. Így született meg végül a Source. A 2004-es év egyik legszebb grafikáját előállítani képes motorja. Szerencsére a grafika mellett, az optimalizálásra is fordítottak időt: a menübe mindent részletesen testre szabhatunk, bár egy mai középkategóriás gép elfuttatja maxon, azonkívül a játék igen keveset tölt (bár az igaz hogy sűrűn).
Hangok én zenék
Ugyan Gordon szinkronhangját ismét kispórolták, általánosságba elmondható hogy mindegyik szereplő korához megfelelő szinkronhangot kapott, és mindenki tehetségesen adja elő „magát”. A zenékről hasonlókat tudok elmondani. Dinamikusan változnak a helyzethez megfelelően, azonkívül jelenetenként is változnak. Tökéletes beleélést biztosítva a játékba.
H.E.V.( Hazardous Environment Suit)
Ejtenék még pár szót a páncélunkról is, lévén nélküle percek alatt meghalnánk. A legfontosabb tulajdonsága, hogy az életpontjainkon túl, „neki” is vannak életpontjai, tehát lényegébe tovább tart minket életbe. Azon kívül van beépített futásrásegítője (ugyebár annyi fegyverrel elég nehéz lenne szaladgálni), oxigénbefecskendezője, beépített zseblámpája és a Headcrab méreg ellenanyaga. Fontos tudni, hogy ezek egy energiaforrásból táplálkoznak, így előfordulhat az a kellemetlen eset, hogy egy energiazabáló futás utáni csobbanunk egy jót és elkezdünk fuldoklani.

Értékelés
+ Gordon Freeman (szimpatikus főhős)
+ változatos játékmenet
+ jó hangok, zenék
+ gravitáció + gravigun
+ jól kitalált, hangulatos világ
+ Antlionok irányítása
+ Ravenholm zombiparadicsom
+ Dog

- A légpárnás hajó fura mozgása
- még 1-2 fegyvert berakhattak volna
- az ellenállók MI-je nem túl jó

játékmenet 5/5
hangok és zenék 5/5
játékidő 4/5
hangulat 5/5
grafika 5/5 (2004-ben)

98%
Összességében egy nagyon hangulatos jól kitalált játékkal van dolgunk, amit mindenkinek ajánlok

Half Life 2 Episode 1
A Half Life 2 befejezetlen-befejezése után, a Valve gondolt egy merészet, és epizodikus formába adogatja ki a részeket (tulajdonképpen a Half Life 2 második felét). Tulajdonképpen sorozatos hasonlattal élve, az alapjáték volt a „pilot” epizód. A Valve terve szerint fél évenként kiadnak egy-egy részt, mi szépen végigjátszunk, aztán várjuk a következő epizódot. Ez nem jött össze (vagy legalábbis csak részben), ugyanis az epizódok között nem fél évek, hanem évek telnek el. Egészen pontosan 2 év telt el, míg végre megjelent eme játék, még 2 év kellett a második részig, és ha folytatják ezt a tendenciát, akkor idén megjelenik a befejező rész.
A reklám után folytatjuk:
Időbelileg rögtön a teleportálás és a robbanás után vagyunk… G-man-nel, aki –miután már elvégeztük a feladatot – újra be akar fagyasztani minket. Azonban a drága jó Vortiagnautok megmentenek minket és Alyxot, így végre láthatjuk, hogy az –úgymond – „pártfogónk” arcáról lefagy a mosoly.
Azonban a Citadella nem akart ilyen rövid játékot, ezért előbb meg kell akadályozni a mag felrobbanását, mielőtt a City 17-et (és minket is) eltarol. Tehát a cél adott, stabilizálunk és menekülünk. Azonban persze nem megy minden ilyen egyszerűen, az „A” terv hamar kisiklik (szó szerint), és a „B” tervben elég sok a gyaloglást és a lövöldözést, főként mivel sikerül ellopni bizonyos titkos információkat az egyik számítógépről, amit a combine nem néz jó szemmel.
Apró újítások
a legelső újítás, ami feltűnik, hogy tupíroztak a grafikán, azon belül is, hogy a játék kapott HDR támogatást. A HDR (High Dinamics Range) tulajdonképpen a szemünk fényhez illetve a sötéthez való alkalmazkodását hivatott imitálni. Tehát amikor világosról bemegyünk sötétbe, addig, míg meg nem szokja a szemünk, alig látunk valamit. Ez leginkább a Citadella magjánál érhető tetten.
A második dolog, az az hogy Alyx-ot nem rángatják el mellőlünk, valami ürüggyel, tehát a játék 2/3-ad részében velünk lesz, írtja az ellent, humoros beszólásokat ereget és erőtereket hekkel. Ez a játéknak is egyfajta más atmoszférát kölcsönöz, hiszen nem egyedül kell megtennünk az utat (ugyebár Ravenholmba mit meg nem adtunk volna Alyxért). Mindezen felül Alyx MI-je rendkívül okosra sikerült, nem akad bele semmibe, és –bár nem tudunk parancsolgatni neki – mindig tudja, mikor kell arrébb mennie, és azonkívül elég hatásosan írtja az ellenfeleket, kezdetben pisztollyal majd egy sörétessel.
A harmadik dolog, az a két új ellenfélfajta. Az egyik nem is igazán ellenfél – a Stalkerek – hiszen a szó soros értelmébe nem ugranak a torkunknak, hanem inkább a számítógépekkel akadályoznak minket (energiahidakat bontanak le, erőterek mögé zárnak). A másik ellenfél azonban már nem ilyen pacifista, lévén egy zombi azaz Zombine (ahogy Alyx elnevezi). Ők olyanok mintha a „gyors” és a „hagyományos” zombit összekeverték volna. Úgyértve nagyon szívósak és képesek úgy nekilódulni, hogy Gordonnak a fal adja a másikat. Azonkívül van még egy kedvezőtlen tulajdonságuk, ami alatt pedig a nagyon sűrűn előforduló gránátos-kamikázés támadását értem. Ez az utóbbi nem mindenkinek tetszett, de az tény hogy elég mókás kihúzni a zombine kezéből a gránátot majd hozzájuk vágni.
A negyedik dolog, az a pályán „lebegő” kis „kazetták”, ezek az úgynevezett fejlesztői kommentárok. ha ránézünk egy ilyenre és a „használ” gombot benyomjuk, érdekes információkat tudhatunk meg a játék készítéséről. Például hogy egy adott szakaszt hányszor építettek újra, mire megfelelő lett, vagy hogy milyen módszerekkel vettek rá minket hogy ránézzünk egy tájképre vagy egy eseményre.
Az ötödik dolog pedig akkor fog feltűnni, mikor megöljük az első Stridert, ez alatt azt értem, hogy az iménti esemény után ér véget a játék. Én 4 óra alatt jutottam el idáig, ami Alyx ide, epizód ürügy oda ez nagyon rövid (azt még megjegyzem, hogy a Lost Coast után ez volt az első HL amit végigvittem) – és bár ez nem annyira újítás (pláne nem kellemes), szükségesnek tartottam megemlíteni.
„Welcome to the city 17”
A játék ezúttal teljes egészében City 17-ben fog játszódni, (tehát autókázás és csónakázás nem nincs) ámde nem lesz olyan nyugis, mint a 2 elején. Ugyanis, a citadellával együtt leomlott a várost körülölelő fal, így szabad a bejárás az antlionoknak, zombiknak és mindenféle barátságosnak éppen nem nevezhető élőlénynek (az más kérdés hogy a reprogáló hatása is megszűnt, erre Isaac prof külön fel is hívja a figyelmet egy hosszú monológban).
A városban való barangolásunk során, felfedezzük a citadella központját, egy földalatti garázst (Ravenholm 2), egy elhagyott korházat (persze tele zombival), míg végül eljutunk a vasútállomásig, és elhagyjuk a várost.
Alyx
Ugyan eddig is fel-feltűnt az alapjátékba, de igazán nem tudtunk meg róla semmit. Szerencsére itt már sokkal jobban megismerjük, és sokkal inkább emberibbé tették. Példának okáért, mikor a kisiklik a vonat, és ráesik egy Stalker, tényleg megijed, halálra rémül és ez a rémület egy ideig halható a hangján. Gordon iránti érzelmeit is jobban kimutatja, jó példa erre, hogy amikor először meglát minket, egyből a nyakunkba borul, (és utána kicsit el is pirul). Tehát nem egy robottal kell átküzdenünk magunkat a városon.
Többet nem is tudok írni a játékról, szóval jöjjön az értékelés
+ Alyx
+ fejlesztett grafika (HDR)
+Citadella belseje
+ fejlesztői kommentárok
+ DOG ismét remekel
+ Az aluljárós rész (mi világítunk, Alyx lő valamint a zombik vs antlionok harcok)
+ pergős

- már megint Cliffhengar befejezés
- rövid
Játékmenet 5/5
hangok és zenék 5/5
játékidő 3/5 (bár a kommentár mod miatt érdemes végigjátszani újra)
hangulat 5/5
grafika 5/5 (2006-ban)

88% ugyan jóformán nem újított semmit, valamint rövid is, de ennek ellenére méltó a Half Life névre. Ajánlom.