Driver 3 (By Adi86)

Kiadó: Atari
Fejlesztő: Reflections

Reflections csapatának köszönhetjük Driver című legendás játékot, melyben, egy sofőrt személyesítetünk meg, a program megérdemelt sikereket ért el. Később jött a Driver 2, melyből Playstation exkluzív cím lett (bosszankodtam annakidején rendesen). Reflections team természetesen bejelentette a jelen cikkünk témáját képező Driver 3-at, hatalmas reklámhadjárattal, Ridley Scott állttal rendezett reklámfilmmel megspékelve. 2004-ben konzolokra megjelent (PS 2, X-box) és hatalmas szaksajtói bukás lett (boltokban jól fogyott hála a reklámdömpingek),bugok kijavítása miatt, a fejlesztők 2005-re halasztották a PC-s megjelenést, már csak az a kérdés, hogy volt-e értelme halasztásnak.

Mivel kezdjem? Jóval vagy rosszal?

A halasztásnak nem volt sok érteleme, Pc-s verzió is tele van hibákkal és hiányosságokkal, pedig kapott elég javítást (egy újság mellékletként megjelent példányt játszottam végig). A legnagyobb a probléma az a Driver 3-al hogy több akar lenni, mint ami, vannak nagyon jó részei, amik példa értékűek és vannak teljesen elhibázott koncepciók. Túlságosan hasonlítani akart a Grand Theft Auto szériára, ami rossz döntés volt, de ne szaladjunk ennyire előre, lásuk miért is kétoldalú a program minősége.

A játékban Tanner beépített rendőrtisztet személyesítjük meg, kinél a cél szentesíti az eszközt. A történet hozza a kötelezőt, nem egy Oszkár díjas alkotás, de kellően pörgős. Hála az átvezető videóknak, amik teljesen lenyűgöztek, köszönhetően karakterek mozgásának, a kamerakezelésnek, és a zenének, ezeknek hála olyan minőségű videók születtek, melyeket ma 2010 távlatában is példaértékűek. A küldetésrendszer a Mafia című játékra hasonlít, ez azt jelenti, hogy két misszió között nem járhatjuk be a várost szabadon, mint a GTA univerzumban, hanem egymást követik a feladatok melyeket, már említett átvezető videók kötnek össze. Küldetések kellően változatosak, és élvezetesek, és kellő kihívást nyújtanak.

Világ előttünk

Három városban randalírozhatunk kedvünkre, az első Miami, széles utcákkal és tengerparttal, pálmafákkal és miegymással. Következő helyszín Nice Franciaország, szűk utcák és pompa jelmezi. A végső helyszín pedig Isztambul, ahol az utak szélessége megegyezik Nice-vel de nagyobb a szegénység, lepukkantabb környékek jellemzik. A készítők mind három helyre ellátogattak és rengeteg fényképet készítettek, az élethűségért, bevallom Miami-n kívül mind két város látványvilágával meg voltam elégedve.

Trabanttal szállni élvezet.

Driver széria természetesen a vezetésről szól és ez rész sikerült nekik legjobban. Az autók lemodellezése nagyon szép, megkockáztatom szebbre sikerült, mint a környezet. Járművek úgy dülöngélnek és billegnek, ahogy a nagykönyvben meg van írva, egyszerűen fenomenális. Itt is vannak hibák az egyik az, ha rossz szögben találkozunk a szegéllyel, akkor hajlamos az autó akár négy-őt méter magasba repülni, másik a vezetéshez kiosztott billentyűzet kiosztás. Aki ezt a kiosztást kitalálta vagy nem volt százas, vagy nem e világból való, mikor először beszálltam az autóba mindent összenyomkodtam, és így sem találtam meg gázt vagy akár a kormányzást, gondoltam rendben szünet beállítások, aztán pofára esés, hangerőn kívül nem sok mindent állíthatunk. Minden komolyabb programbefolyásoló tényező a főmenüben van, és ha egy folyamatban lévő játékból akarjuk elérni, ki kell lépni, ami persze játékállás elvesztésévelvel jár, és persze nem csak a jármű mozgását befolyásoló gombok vannak elképesztő helyen. Ezért mielőtt neki állunk játszani, állítsunk be mindent tüzetesen, nehogy kellemetlen meglepetések érjenek minket küldetések közben.
A gombkiosztási gondoktól függetlenül sem könnyű a kocsikat vezetni, hajlamosak egy éles fordulatkor kitörni és ilyenkor rallypilótákat megszégyenítő ellenkormányzásokat kell végeznünk. Röviden nem a Need For Speed fizikája jellemzi ezt a játékot, de pont ennek köszönhetően minden autós részt élveztem. Az autókon kívül irányíthatunk még motorokat és motorcsónakokat, motorok kezelése egész jól sikerült, de nem voltam eldobódva tőle. A csónakok irányítása könnyű, de kiszállni belőlük nem, és a víz effekt pedig egyenesen katasztrofális.
Az autók törése nem csak jó, hanem kiváló, (az autókon kívül máson nem látszanak a karambolok nyomai) minden ütközése más külsőt eredményez, legyen szó akár teljesen frontális karambolról vagy csak részben frontálisról. Leadótt lövések nyomai is meglátszanak a kocsin, kilőhetjük a gumit, vagy egy nem kívánt személyt szélvédőn keresztül.

TPS részleg

A program legtöbb hibájával akkor fogunk találkozni mikor kiszállunk a kocsiból, Tanner mozgása siralmas, guggolva csak bukfencezéssel tud előre haladni, de oldalra gurulás már negy neki, célzás pedig egyenesen fájdalom, úgy kapkod az egér, mintha szteroidot szedne, és a szenzitíven sehol sem lehet állítani. Ezek mellet még szerencse, hogy az ellenfelek intelligenciája nulla felé degradál. Fedezéket nem keresnek, ha meglőjük őket, vagy ehhez hasonló attraktív mozdulatokat nem várjunk el tőlük. Távolról nyugodtan rájuk lőhetünk, ránk se hederítenek, de egy bizonyos távolságból, észrevesznek minket, még falon keresztül is. Üldözéskor egyetlen célja van a mesterséges unintelligenciának, hogy széttörje a kocsinkat, és csak akkor szálnak ki a járműből, ha mi is, micsoda összhang.

Extrák

Történeten kívül kapunk egy „Take A Ride” játékmódot ahol szabadon autókázhatunk, és városonként három bónusz jármú vár minket, hogy megtaláljuk, és 10 rejtett ellenfél, csak azt nem értem miért nem tudták oda adni azt a 9 bónusz autót, miután a történetet végigvittük. Ezen kívül van a Driving Games menü ahol különböző feladatok várnak ránk, mint például, bóják elütése, üldözés, túlélés (ebben a módban az egész város ellenünk van, fél percnél többet nem éltem), és ehhez hasonló mókák, minden városban ugyan azok a feladatok várnak ránt. Igaz, hogy jó buli ez a része a játéknak, de a program semmivel sem honorálja, ha megoldjuk őket, és mivel a történetben eleget autóztunk, így hamar megunjuk.
Két dolog viszont nagyon tetszett, az egyik ha vissza töltjük a játék állást akkor vágott videók formájában bemutatja a történet előzményét (olyasmit kell elképzelni mint a sorozatoknál az „előző részek tartalmából” főcím előtti bevágás), ezt bevallom szívesen látnám más játékokban. A másik a „Film Director”, amivel a visszajátszásokat megvághatjuk és ez által, király üldözési jeleneteket készíthetünk.

Kép hang összegezve

Vizuális megjelenítéssel alapjába véve nincs gond, szépek a városok, és az autók, de rengeteg bug-ot tartalmaz, és túlságosan is részlet szegény, például egy ViceCity-hez képest, és a karakter animációról nem is beszélve, ami egyenesen siralmas. Összességében a GTA ViceCity szebb, mint a Driv3r. Hang és zene részleg is kétoldalúra sikeredett, az átvezető animációkban hallható zenék nagyon jók és szinkron is kiváló, a játék közbeni zene elsőre kellemes és hangulatos, de egy idő után már nagyon unalmas (kár hogy nincsen rádió, vagy annak a lehetősége, hogy importáljunk zenét). A másik pedig az, hogy sok kocsinak ugyan az a motorhangja, ami kicsit gáz abból a szempontból, hogy Driver széria inkább az autókázásról szól.

Végszó

Kár, hogy a Reflections olyan dologba vágta a fejszéjét, amihez nem ért, maradniuk kellet volna a kaptafánál és azt még jobban kidolgozni, úgy akár 80%+ értékelést is kaphatna tőlem. A hibáktól függetlenül látok lehetőséget ebben a koncepcióban, mert ha megvennék a az Unreal 3.0 eginet (Wheelman óta tudjuk hogy autós játékokban is megállja a helyét), az autós részt finomítanák és egy Stranglehold, szintű akciójátékkal meghintenék akkor az év játéka is lehetne. Titkon bízok a Reflections-ben mert Paradise Line óta nem adtak ki semmit és állítólag dolgoznak a új Driver-en, de más info nem szivárgott ki. Remélem, hogy 2010-2011-ben Reflections feltámadásnak leszünk tanúi, de addig is a Driv3r összességében egy átlag alatti teljesítmény.

Pozitívumok:
+ Történet
+ szereplők
+ átvezető videók
+ autók fizikája
+ változatos küldetések

Negatívumok
- ha felsorolnék, mindent nem lenne elég 3 oldal

65%