Torchlight (by jardo)

Nos, először az oldal történetében most nem egy teljes játékról fogok írni, hanem "csak" egy demóról. Szándékosan nem is nevezem tesztnek, elvégre a kipróbálható verziók az esetek többségében mindig csak az adott játék egy kis szeletét jelentik, amik épphogy csak arra elegendőek, hogy meghozzák az étvágyunkat, vagy épp ellenkezőleg, elriasszanak minket a program megvásárlásától. Az imént említettek különösen igazak egy szerepjáték esetében, ahol rengeteg a quest, óriási a bejárható terület, sok-sok párbeszédet kell meghallgatni, számos képességet és varázslatot szerezhetünk meg, illetve gyakorlatilag akármilyen karaktert fejleszthetünk magunknak. Éppen ezek miatt már így rögtön az elején le kell szögeznem, egészen biztosan nem fogok tudni minden egyes apró részletre kitérni (és a korlátozott karakterszám is adott ugye), ezt kérlek nézzétek el nekem.

Kezdjük mindjárt a legelején: pontosan mi is ez a Torchlight? A legegyszerűbben úgy lehetne megfogalmazni, hogy egy Diablo-klón a Diablo fejlesztőitől. 'Most akkor mi van?' - kérdezhetnénk teljesen jogosan, elvégre a Diablo 3 jeleneg is gőzerővel készül. A helyzet az, hogy annak idején az eredeti fejlesztőgárdából kiváltak néhányan, és megalapították a Flagship Studios-t, akiknek a csúfosan megbukott Hellgate: Londont-t "köszönhetjük". A bukás után a csapat feloszlott, de néhányan (még a régi Diablo-s tagok közül) ismét összefogtak, s ennek eredménye lett a Runic Games csapata, akiknek az első játéka a Torchlight. (Bár ez csak a kezdet, a játékkal sokkal grandiózusabb tervei vannak a feljesztőcsapatnak, de erről majd később.)

Ahogy említettem tehát, egy Diablo-klónnal van dolgunk, ám mielőtt legyintenénk, hogy egy újabb nagy reményekkel érkező, ám végül az örök ígéret szintjén megrekedő projekttel van dolgunk, érdemes egy kicsit a mélyére ásni a játéknak, ugyanis a felszín alatt sokkal több rejtőzik, mint amennyi elsőre látszik.
Az alapokban persze nincs változás, a nagy elődhöz hasonlóan ez a játék is egy hack 'n' slash akció-rpg, melyben nem is annyira a történet a fontos (olyannyira nem, hogy tulajdonképpen teljesen lényegtelen is), sokkal inkább az, hogy a ránk zúduló ellenségek százait-ezreit levágjuk - alaposan megizzasztva ezzel egerünket és ujjainkat -, majd a dobott loot-ot összeszedjük. A fejlesztők ugyanakkor beépítettek (és/vagy kijavítottak) számos olyan elemet, amely a Diablo-ban nem volt, vagy éppen nem jól működött.

A sztori középpontjában egy csendes, békés, nyugodt kis bányászváros, Torchlight áll. Általában semmi rendkívüli nem történik a környéken, az élet a már jól megszokott kerékvágásban zajlik, a helyiek élik boldog mindennapjaikat. Az idilli képet azonban valami megzavarja, ugyanis lent a bányában gonosz erők kezdenek munkálkodni. A helybeliek minket hívnak segítségül, hogy kiderítsük, mi áll az események hátterében.
Összességében nem egy díjnyertes háttértötrénet, de a célnak pont megfelel.

A játék indítása után a karakterválasztó képernyő fogad bennünket. Itt nagy meglepetés egészen biztosan nem fog minket érni, hiszen az ilyen játékokban már megszokott és jól bevált karakterosztályok - szám szerint három - közül választhatunk: Destroyer - a tank, aki nyers erejével száll szembe az ellenséggel; Vanquisher - amolyan íjász-tolvaj leányzó, aki elsősorban íjat és pisztolyt használ a csatában; és végül az Alchemist - a mágus, aki leginkább a különböző varázslatokhoz ért.
Talán kicsit kevésnek tűnhet a három választható kaszt, mindenesetre az biztos, hogy így is minden stílus kedvelője megatlálja majd a neki leginkább testhez álló hőst. Már csak azért is, mert egy érdekes huszárvágással a fejlesztők a három eltérő képességfát nem korlátozták csak az adott karakretosztályra, hanem bármelyik főszereplővel tetszőlegesen tanulhatjuk meg a három kaszt bármelyik képességét. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy akár egy izmos, agyontápolt Destoyer-rel is tanulhatunk mágiát, vagy épp fordítva, az Alchemist-nek is adhatunk közelharci képességeket. A lehetőségek tehát végtelenek, ezzel pedig két legyet üthetünk egy csapásra: egyrészt egészen biztosan olyan karakterünk lesz, amilyet mi szeretnénk, másrészt pedig ez a lehetőség nagyban növeli az újrajátszhatóságot is.
Nem egymagunkban fogunk azonban kalandozni, ugyanis lehet egy állatunk (kutya, vagy macska) is. Hű társunk ráadásul igencsak sokrétűen használható: csatában nagy hasznát vesszük majd (és szerencsére igen nagy hatékonysággal vesz részt az ütközetekben), bizonyos felszereléseket neki adhatunk, ezzel növelve tovább képességeit, de ami az egyik leghasznosabb tulajdonsága, hogy saját inventory-val rendelkezik, így ha a mi táskánk esetleg megtelne, akkor az övébe is nyugodtan pakolhatunk. Sőt mi több, ha nála is tele a zsák, akkor akár egyetlen gombnyomással visszaküldhetjük a városba, hogy az egyik kereskedőnél elpasszoljon mindent, ami épp nála van. Ilyenkor pár percre eltűnik mellőlünk, majd rövidesen újra megjelenik, és folytathajuk utunkat az aktuális célunk felé. (Nem biztos, hogy a legreálisabb, mindenesetre egészen biztosan a leghasználhatóbb az invetory rendszere: a különböző tárgyaknak nincsen súlyuk vagy méretük, tehát a legnagyobb csatabárd is ugyanúgy egy mezőt foglal el, mint például egy gyűrű. Szerintem ez jobb megoldás, mert különben annyi helyünk sem lenne, hogy a fegyverünket és a páncélunkat magunknál hordjuk, nem beszélve az egyéb dolgokról, mint például az életerő ital, a különböző tekercsek, stb.)
Ezen kívül humán társak is mellénkszegődnek majd, akiknek szintén hasznát vesszük, amikor éppen egy tucatnyi rémség ront ránk a szélrózsa minden irányából.

A questek egyébként viszonylag változatosak - már amennyire persze a műfaj megengedi. Egyszer meg kell szerezünk bizonyos tárgy(ak)at, máskor meg kell ölnünk valami rémséget, harmadszor meg kell keresni valakit, és így tovább. Ugyanakkor ezek mindegyike úgy zajlik majd, hogy adott a célpont, ahová el kell jutni, közben pedig ellenségek százait kell levágnunk. Hosszútávon ez nem biztos, hogy szórakoztató, mindenesetre ez az elem a hack 'n' slash játékok sajátja, a műfaj szerelmesei éppen így kedvelik a stílust.

A pályák - csakúgy, mint a Diablo-ban - véletlengeneráltak (a demóban ez nem így van, de a teljes játékban igen), ami garantálja, hogy kétszer ugyanolyan (vagy ugyanazon a) helyen egészen biztosan nem fogunk majd megfordulni. Ez a megoldás mindenképpen jó ötlet, hiszen minden egyes végigjátszás alkalmával más és más lesz a terep, így mindig tartogat majd nekünk meglepetéseket.
A pályák több szintesek, ezek között általában valamilyen lift vagy lépcső segítségével közlekedhetünk (na persze nem közvetlenül, ilyenkor ugyanis tölt a játék). A bányát a várossal portálok kötik össze, amik több helyen is megtalálhatóak, így ha valamilyen okból vissza szeretnénk térni a városba, vagy onnan a föld alá, akkor nem kell az egyszer már megtett utat újra végiggyalogolni, hanem pillanatok alatt ott lehetünk úticálunknál.

A vizuális látványvilágra nem tudok jobb szót, egyszerűen meseszép. A szó szoros értelmében, hiszen kissé rajzfilmszerű a grafika: rajzolt karakterek és terep, élénk színek mindenhol; egyszerűen süt a hangulat az egészről. Mindemellett a gépigény is igen baráti, egy közepes teljesítményű gépen is szépen és gyorsan futtatható. Különféle bug-okkal már a demóban sem találkoztam, ez pedig mindenképpen jó előjel a teljes verzióra nézve is.

A vizuális mellett az audio rész is tökéletesen megfelel minden igénynek. A játék zenéjét a Diablo betétdallamaiért is felelős Matt Uelmen szerezte, így a megfelelő minőség garantált. Igaz ugyan, hogy néhány szám meglehetősen emlékeztet a nagy elődben hallottakra, de mivel a zene már ott is közel tökéletes volt, azt hiszem, emiatt nem igazán kell bánkódnunk.

A multiplayer támogatás - sokak nagy bánatára - kimaradt a játékból, így csak egyedül (illetve gépi társainkkal) kalandozhatunk. Van azonban egy érdekes információ, amely ebből a szempontból egyáltalán nem elhanyagolható. Említettem korábban, hogy a játékkal sokkal nagyobb tervei is vannak a Runic csapatának. Ugyanis a Torchlight egyfajta teszt-projekt volt, amivel azt szerették volna felmérni, milyen sikert tudnak elérni egy ilyen játékkal, illetve, hogy a játékosok részéről mennyire van rá igény. Terveik szerint ugyanis egy Torchlight MMO-t szeretnének fejleszteni, amely egy az egyben a már meglévő világban játszódik majd, illetve a játékmechanika is alapvetően ugyanaz lesz. A játék megjelenése persze még a távoli jövő homályába veszik, hiszen egyelőre semmi konkrét információ nincs, mindenesetre nem tűnik rossznak az elképzelés.

Érdemes még egy apróságot megemlíteni, méghozzá a TorchED-et, vagyis a játékhoz letölthető szerkesztőprogramot. Ezzel gyakorlatilag bármilyen új tartalmat készíthetünk (legyen az pálya, karakter, képesség, tárgy, stb.), vagy épp a már meglévőeket módosíthatjuk vele. Hasznos kis alkalmazás, akit egy kicsit is vonz az ilyesmi, annak mindenképpen érdemes egy próbát tenni vele. Másrészt pedig számos igényes tartalmat találhatunk a neten, érdemes körülnézni, hátha ráakadunk valamire, ami felkelti az érdeklődésünket.

Összességében óriási meglepetés a Torchlight, a tavalyi év egyik legjobb játéka, amely szinte a semmiből bukkant fel. Ha nem is reformálja meg a stílust, számos olyan elem van benne, amelyet bizony még a nagy előd, a Diablo is megirigyelhetne. Amíg nem készül el a Diablo 3, mindenképpen ez a megfelelő választás, ha csillapítani szeretnénk étvágyunkat.