Oni (by GustyX)

Oni

„Az oni, a japán folklór egy teremtménye, hasonló a nyugati démonokhoz, trollokhoz, emberevő óriásokhoz. Gyakori szereplői a japán művészetnek, irodalomnak és színháznak.
A mai napig merítenek ihletet lényéből a legkülönbözőbb területek lásd: japán anime (például az InuYasha, a Dragonball), számítógépes játékok (az Oni)” – forrás Wikipédia.
A cím viszonylag illik a játékhoz, ugyanis hősnőnk szinte démoni erővel rendelkezik. Igaz az nem ismeretlen eredetű, hanem…A játék egy nagyon egyedi, PC-n szinte nem is létező stílust képvisel, a „beat them up”-ot. Akik ismerik a Fighting Force-t, azok tudják miről van szó. Egy külső nézetes akciójáték, amelyben fegyverek helyett öklünket és lábunkat használjuk fegyverként. Sajnos PC-n ez a stílus ritkább, mint a Haley üstökös…

A játék főhőse egy fiatal lány, Konoko, a Tech Crimes Task Force (Technikai Bűnügyek Akcióegysége) ügynöke. A történet 2032-ben játszódik. Az első néhány küldetés megszokottnak mondható: el kell kapni a rosszfiúkat, megakadályozni a Szindikátust gonosz tervük megvalósításában és elkapni a „boss”-t, Muro-t. Persze a történet idővel éles fordulatot vesz és Muro elfogásán túl a lány múltjának felderítése lesz a célunk. A történet igazán a játék második felétől indul be, de már az első pályán hallható párbeszédből leszűrhetjük, hogy itt bizony többről lesz szó, mint a Szindikátus felszámolásáról. Egyedüli problémám, hogy vége nagyon lezáratlan, akár lehetne egy második felvonás is. A sztorit egyébként a pályák eleji és végi átvezetőkből ismerhetjük meg. Ügynökként lesz egy tanácsadónk, egy android kislány, (Shinatama), aki hasznos információkkal lát el bennünket a terepről, feladatainkról, ellenségekről.

A 14 küldetés ugyanarra a sémára épül. Változatosság nem sok lesz, kiváltképp azért, mert minden pályán ugyanazt fogjuk csinálni: fogjunk el valakit vagy jussunk el ide-oda, menetközben verjünk szét mindenkit, aki csúnyán néz ránk, kerüljük ki az esetleges érzékelőket és jussunk tovább bizonyos ajtókon. Az utolsó rész kivételével nem lehet belekötni, mivel akkor mit kellene a játékban csinálni? Minden pályán meg kell találni a lezárt ajtók konzoljait és azokon menni tovább, néha viszont több kapcsolóval tudunk csak kinyitni egy ajtót. Ez leginkább a pálya végi utolsó ajtóra jellemző. A pályák igen terebélyesekre és változatosra sikeredtek, feledtetve a játék linearitását. Nem csak vízszintesen kell haladnunk, hanem függőlegesen is. Megfordulunk egy mezei gyárban, titkos bázison, repülőtéren…stb.

Maga a játékmenet nagyon jó! Konoko igen otthonosan mozog a küzdősportokban, így nem fog neki gondot okozni néhány megtermett gyári munkás, zsoldos. Alapból tudunk ütni és rúgni, melyek megfelelő kombinálásával halálos és látványos „formagyakorlatokat” hozhatunk össze. Induláskor csak az alap technikákat ismerjük, azonban minden pályán tanulunk valami újdonságot (a technikák leírását megtaláljuk a segítőképernyőn, ami egyfajta naplóként funkcionál). A többségük előhozása azonban igen nehézkes, és a harc hevében nem igazán fogjuk tudni előhívni pl. a „Devil Spin Kick”-t. Legtöbbet úgyis a dobásokat fogjuk használni, gyakran még akkor is, ha épp egy erősebb ütést szeretnénk bevinni. Ez pedig egy peremen állva okozhat kellemetlenséget… A harc azonban nem csak egyszerű üt-rúg-kombó-üt…-ból áll. Szükségünk lesz taktikára is (ez nem egy h&s). Megfelelő időben kell felengednünk minden billentyűt (védekezés), aztán megfelelően visszatámadni, táncolni kell az ellenséggel. Ha földre kerültünk sem mindegy, hogyan és mikor állunk fel. Segítségünkre lesz a „HP jelző”. Minden sebzésnek van egy különböző színű effektje, attól függően, mennyi HP-ja van az ellennek és nekünk. Zöld=még bírjuk, piros=baj van.

Testünkön kívül (nem úgy… !) fegyverek is rendelkezésünkre állnak, pontosabban az ellenség számára. Szinte ha csak tőlük vesszük el juthatunk fegyverhez (még szerencse, hogy távolból lőnek ránk, de mindig utánunk erednek). Két típusuk van: hagyományos tölténnyel (pisztoly, géppityu, rakéta/ gránát vető, sniper) és energia cellával (plazma fegyverek, sokkoló…) működő. Töltényből nem fog sok a rendelkezésünkre állni, úgy hogy célszerűbb biztosra menni, mint vaktában lövöldözni. Viszonylag sok fegyver közül választhatunk, azonban harc közben csak egy lehet velünk. Érdemes megfontolni, hogy melyikkel járunk jobban: csipa, ami távolra lő, ritkán, keveset, de nagyot vagy épp a sokkoló, amiben több van, amivel sokkolunk aztán gerincet törhetünk. Csak ha többen vannak körülöttünk és épp nem sikerül a „back-bone crash”… Egyszer én is kerültem ilyen dilemmába és jobban jártam volna, ha a másikat választom .

Fegyvereken kívül egyéb felvehető dolgokat is kapunk. Force field, ami gyakorlatilag a pajzsot jelent és lövések ellen véd, láthatatlanság, ami nagyon rövid és hypo az elsősegély. A felszedhető tárgyakból csak limitált mennyiségben vihetünk magunkkal, mely bőven elég. Max. csak a fele fog megtelni. Legtöbb hypot és muníciót a pályákon bolyongó NPC-ktől kapjuk, hálájuk jeléül. Az ellenségekre a sokszínűség jellemző. A csak ütni tudó gyármunkástól kezdve, a pankrátoron át, a ninja-ig sokan néznek farkasszemet Konokoval. Mindegyiküknek megvan maga harci stílusa, ami olykor igencsak megnehezíti a dolgunkat (ja, mikor elkapnak és szó szerint földbe döngölnek?). Mesterséges intelligenciájukra nincs panasz, utánunk erednek, erősítést hívnak, jól harcolnak. Ha legyőznek bennünket, gúnyosan még be is szólnak: „You loooose!” .

Középpontban az akció szerepel, egy TPS azonban nem maradhat platform rész nélkül. Ebben is lesz pár ugrálós rész, ami a lézerek kikerülését és a tárgyak megszerzését jelenti. Többségük egyszerű, azonban akad néhány kifejezetten frusztráló rész. Korlátozottan és véletlenszerűen lehetőségünk lesz lopakodásra is. Ekkor vagy kikerüljük a rosszarcút vagy mögé osonunk és eltörjük a gerincét, aztán folytatjuk utunkat. Értelme egyébként nem sok van, mert az őrök csak nagy ritkán állnak meg bámészkodni.

A játékot tagadhatatlanul a japán anime-k ihlették, így a képi világa is megpróbál ahhoz hasonlítani. Legalábbis a karakterek arcát tekintve. A grafika legnagyobb erőssége tagadhatatlanul a karakterek animációi. Nagyon szép, folyamatos a mozgásuk. A verekedéseket látva azt is hihetnénk, hogy egy Jackie Chan film forgatása közben vették az fel a motion capture-t. Ez nem csak Konokora, hanem minden szereplőre és minden technikára igaz. Effektekből nem lesz sok, csupán az ütések, rúgások, technikák, fegyverek kapnak, néhol láthatunk tüznek nevezett plecsnit, ezeken kívül semmi. Ezek sem túl látványosak. A textúrák egyébként nem túl részletesek. Grafika összhatásra jó (volt anno), azonban néhány dolog bizony szemet szúr(t). A pályákon igen kevés tereptárgy található, ami igen üressé teszi a nagy pályákat. Másrészt karakterek arcai az átvezetőkben. Mimika, artikuláció egyszerűen nincs! Így van! Semmi száj/szem/fej mozgás, hanem egyszerű fapofával néznek ki a fejükből. Kiábrándító…lenne, ha nem pótolták volna. Ugyanis ilyenkor egy kis képecske jelenik meg a beszélő karakterről (rajzolva), ami igen jól mutatja az állapotát. Szerintem ez így egész tűrhető. Azt viszont nem értem, hogyha sikerült egy igen látványos anime introt és egy egyszerű anime end elkészíteni, akkor minek nem lehetett volna az engine átvezetők helyett is azt használni? A fejlesztők egyébként egy igen érdekes megoldással álltak elő. Átlátszó textúrák. Ha épp egy tereptárgy vagy fal elé kerülünk, akkor is teljesen körbe forgathatjuk a kamerát, mert a tereptárgy/fal átlátszóvá válik ekkor! Ez egy kis beépített segítség, ha épp egy zárt ajtó előtt állunk, mert így beleshetünk a túloldalra (lehet egyébként emiatt lógnak bele a testek, amik mindig megmaradnak). Beállítási lehetőségünk nem sok van, a felbontáson kívül csupán egy csúszkával állíthatjuk a minőséget, 3 fokozatban. Hangzással nincs problémám, Konoko hangja nekem nagyon bejött, ahogy minden egyéb is. A zene sajnos nem dinamikus, csupán a bossoknál és sietős részeknél indul be. Stílusa leginkább az elektronikus zene és valami játékgép keveredésére emlékeztet. Trappolásunk hangja az alattunk lévő anyagtól függően változik, így az utolsó pályán akár hallgathatjuk a „Ropog a hó a lábam alatt” TNT számot .

Mit is mondhatnék itt a végén? Az Oni egy nagyon jó játék, egy PC-n (már?) nem létező stílus kiváló és utolsó képviselője (mellesleg a Bungie utolsó projektje, mielőtt megbolondították volna a jónépet a Halo franchise-zal…). Mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti az akció, TPS és verekedős játékokat. Szívesen megnéznék ebből egy olyan remake-t, min a TR Anniversary.

Pro:
- harcok
- animációk
- nagyszerű hangulat
- maga a játékstílus
- szimpatikus főhősnő
- mesterséges intelligencia
- kétféle befejezés
- irányítás…

Kontra:
- …melyet nem változtathatunk (akit zavarna a tökéletes irányítás)
- sok bolyongás
- nincs mentés, részben emiatt
- nehéz
- steril pályák
- nincs folytatás…

93%