Devil May Cry 3 (by Necreon)

Devil May Cry 3
Dante's Awakening
SPECIAL EDITION

Fejlesztő: CAPCOM
Kiadó: Ubisoft
Relase: 2006. Október 16.
Hivatlos Weboldal: http://www.devilmaycry.com/dmc3/main.html

Min. Config:
-- CPU: 1 GHz Pentium III or equivalent
-- RAM: 256 Mb
-- VGA: 128Mb Dx9
-- HDD: 4700 Mb

Ajánlott config:
-- CPU: 2 GHz Pentium 4 or equivalent
-- VGA: 512 Mb
-- RAM: 512 Mb

Nézzük miből élünk!

Sztori
Nézzük miről is van szó! A játék főhőse Dante, a fiatal démonvadász, aki maga is félig démon, félig ember. Apja, a Sparda néven ismert démon beleszeretett egy emberi származású nőbe, és hogy a pokol világa ne szabadulhasson rá soha az emberek világára, szembeszállt a pokol urával, és bezárta a Földre vezető kapukat: ezzel csapdába ejtve önmagát is. Két fia született a szerelmétől: Dante, és Vergil. A történet szerint Vergil újra ki akarja nyitni a pokol kapuját, hogy apja hatalmát megszerezve maga mögött hagyhassa félig emberi mivoltát, és teljes démonná válva apja kardját forgatva ő uralkodhasson mindenekfelett. A feladat tehát adott: megállítani Vergil-t. A játék elején a Temen-ni-gru -nak nevezett torony emelkedik ki a város közepén, ami az átjáró a pokolba: egyfajta fordított világként is felfogható: nem egy mély verem vezet a pokolba, hanem egy torony, így a pokol a fejünk felé kerül. Több fontos szereplő is fel fog tűnni a játék során, akik valamilyen úton-módon segíteni fogják a testvéreket: van aki Dante, van aki Vergil oldalán. Fordulatos történet, árulásokkal, csavarokkal, hirtelen meglepetésekkel, nagyszerű lezárással.

Gameplay
A 4. rész nemrég ugyanúgy megjelent PC-re, ezért aki játszott azzal (feltételezem többen mint a 3. résszel, mivel a 4. rész sokkal híresebb lett PC-n), tudja hogy mire számíthat: megállás nélküli pörgős akció, kombók, áll-leejtős mozdulatok, és időnként egy kis puzzle (kulcs keresgélés, semmi súlyos). A kombók kivitelezése egy fokkal nehezebb mint a negyedik részben, ugyanis itt sokkal nagyobb jelentősége van a gombok lenyomását tekintve az időnek (pl. 2 támadás, kicsit várunk, aztán újra, teljesen más mozdulat is lehet belőle mintha simán 3 támadást csinálnánk), mintsem a billentyűkombinációknak (bár azért itt is vannak elég szép kombinációk. A nehézségi szint az elején elrettentő lehet a kezdők számára, ugyanis is egy bitangnehéz játékkal van dolgunk, és már az első 2-3 pályán elég keményen fűbe haraphatunk (3. halál után ajánlja fel az Easy módot, szóval ha nagyon nem megy az elején (feltételezzük hogy az illető kezdő) akkor érdemes gyorsan meghalni és Easy-ben vinni tovább, mert nehzéségi szinten újra végig kell vinni az összes küldetést, és ha pl. a 19. küldetésnél végleg megakad valaki (20 küldetésből áll a játék + Bloody Palace: erről később), akkor elég kellemetlen Easy-ben előlről kezdeni az egészet. A történet során sokféle, változatos boss-al fogunk összefutni, akik általában egy, a továbbjutáshoz szükséges "kulcs" (mindenféle artifact) és közöttünk állnak. A boss-okból sokkal de sokkal több van, mint a 4. részben, és ebből kifolyólag a lelkük megszerzésével kapott fegyverek száma is több: a 4. résszel ellentétben nem hozhatjuk magunkkal mindegyiket (egyszerre kettő lehet válunk), így a stílusunkhoz illesztve, megfontoltan ki döntenünk arról, hogy melyik fegyvereket hozzuk magunkkal (a Rebellion mindig legyen nálunk!). A boss fight-oknál el lehet felejteni az agyatlan hentet: megpróbálhatjuk, de szinte garantált hogy kb fél perc alatt meghalunk. A mozgásukat, támadásaikat megfigyelve ki kell várnunk a pillanatot, amíg megtámadhatjuk, különben olyat üt vissza hogy sokszor a fél életerőnket is leveszik egyetlen csapással. Kihívás tehát bőven van, hiszen az alap Normal nehézségi szinten kívül még ott van a Hard, Very Hard, a Heaven or Hell, a Hell or Hell, és a Dante Must Die (ha a nehzésgi szintek neveit keverném a 4. rész neveivel akkor sorry, de kb ugyanazok csak sokkal de sokkal nehezebb kivitelezésben).



Ha végigvittük a játékot akkor megnyílik a Bloody Palace, ahol semmi más dolgunk nincs, csak kivégezni mindent és mindenkit, aki az életünkre tör. Ez egy ideig remek szórakozás, de egy idő után monotonná válik, viszont az újrajátszáshoz remek Red Orb forrás (a küldetésekért kapott és az ellenfelekből hulló Red Orbokból vehetünk új kombókat, egyéb fejlesztéseket, pl. + Max HP). Remek gyakorlási lehetőség is egyben a többi fegyverünk tesztelésére, kombóink sorrendjének, koreográfiánk tökéletesítésére. A játék alatt a folyamatos ütöm-vágoma-mputálom egyáltalán nem kaotikus, és az életbenmaradáshoz bizony folyamatosan oda kell figyelnünk, hogy mikor mit csinálunk: nincs az, hogy egy übererős támadással mindenkit kiírtunk, mert ha közben hátbaütnek, akkor nem csak buktuk a kombót, de kiszolgáltatottak leszünk a többi irányból is, és elég csúnyán el tudnak találni ilyenkor több irányból is. Nagyon fontos! A játék kezésekor a főmenüben azt a kérdést kapjuk, hogy Gold, vagy Yellow szinten visszük-e a játékot. Ez a nehézséget (ellenfelek számát, sebzését stb.) nem befolyásolja, csak annyit jelent, hogy míg a Gold esetében ha meghalunk egy bossnál, akkor újrakezdhetjük a pályát a bosstól is (természetesen ha nem léptünk még ki, ugyanis a mentések a 4. részhez hasonlóan pályánként számítanak!), míg a Yellow esetében bizony az EGÉSZ PÁLYÁT újra kell kezdenünk, ami nagyon frusztráló, mivel elég sokszor meg fogtok halni a bossoknál, ezért mindenképpen GOLD-on játszatok!

Hangulat
A környezet a 4. rész változatos, eléggé fényes, színes környezetéhez képest sokkal darkosabb: mivel a játék 90%-a a toronyban játszódik, a pályák eléggé egyhangúak, mindenhonnan ugyanazok a színek köszönnek vissza, de (véleményem szerint) mégsem unalmas. A 4. rész a sorozathoz képest kissé csilli-villi színvilágától elég messze áll a maga kissé sötét, darkosabb színeivel, amit nekem tetszett. A zene a sorozatra jellemző (kiv. a 2. részt) zúzós metál, csak ezuttal a 4. részben megismert kissé gótikus beütés nélkül. A karakterek sokkal emlékezetesebbek mint a 4. rész karakterei: Vergil egyáltalán nem az a sablonos karakter akinek a leírás alapján tűnhet, megfontolt, nyugodt, és jéghideg stílusával sokkal szimpatikusabb, mint az egyéb játékokban láttott anti hősök: én személy szerint már-már egyenesen ellene voltam hogy le kelljen győzni, és a játék befejezésekor (ami nem az lesz amit gondoltok!!) én nagyon sajnáltam (személyes kedvencem az összes játék (nem csak DMC) szereplői közül).

Irányítás
Egy SPACE bill. nálam a kb 10-15. újrajátszásnál tragikus körülmények között (boss fight alatt... sleep.gif) elhalálozott, így kellett egy új billentyűzet. Pedig én nagyon szoktam vigyázni a dolgokra, de hát túl sokat volt benyomva folyamatosan... Az irányítás szerintem tökéletes billentyűzeten is, bár nagyon sokan gamepad-el játszák: nekem sajnos nincs, így erre nem volt lehetőségem, de az irányítás terén nem volt vele problémám. A bill. kiosztás a szokásos WASD (karakter mozgatás), és WASD háromszög alakban a IJKL (lövés, ütés, ugrás, style gomb) Q-val lőfegyver váltás, E-vel közelharci fegyver váltása, valamint az N gomb segítségével kapcsolhatjuk be a démon módot, és az M gombbal tauntolhatunk. Talán a menük irányítása kicsit körülményes, de szokható (felszerelés összeállító képnél a Num1-el válthatunk lőfegyverek és közelharci fegyverek között, K-val okézunk, WASD a kijelölés mozgatása, valamint Alt+F4 a kilépés (nem mert ez a megoldás maradt, egyszerűen így lehet kilépni, a játék rákérdez hogy biztosak vagyunk-e benne). Az 1-2-3-4 gombokkal pedig egyéb dolgokat hozhatunk elő, mint pl. a tárgyaink (elhasználató tárgyaink, tehát pl. a közelünkben lévő ellenfeleket sebző Holy Water, vagy a gyógyító / démoni erőt visszatöltő csillagok, melyeket a küldetések között, vagy a néha előforduló szobroknál vehetünk), fegyverek és kombók, karakterek, ellenségek leírásai, és a térkép (a játékban elsőre nagyon el lehet tévedni, főleg a 14. küldetésnél. Ennek ellenére sosem fogjuk előszedni a térképet, felesleges, és nehezen átlátható).

Grafika:
A játék nem csak PC-n régi: egy vagy két évvel a PC-s megjelenése előtt még konzol exklúzív cím volt (és nagyon szép sikereket is ért el PS2-n). A zárójelben említett konzol grafikai színvonalára kell számítani (bár a környezet szépen, részletesen ki van dolgozva, azért nem egy Unreal Engine 3, azt lássuk be), sőt! Sajnos a CAPCOM-ra akkoriban igencsak jellemző volt a trehány a PC-s portolás, ezért még a PS2-n meglévő bizonyos fényeffektek hiányoznak is PC-s verzióból, így a színvilága még fakóbb lett, bár nekem így sem volt vele semmi problémám (az 1.3-as patch több ilyen effektet visszahoz a játékba, ami sokat dob a grafikai színvonalon). Az egyetlen dolog ami nagyon idegesített a játékban az a sokszor indokolatlan torzítás/tükröződés megjelenése az átvezetők alatt: szerencsére nem sok helyen fordul elő. A zenére nem térek ki külön, mivel már leírtam róla a véleményem egy előző pontban.

Extrák:
A játékban megtalálható kismillió nehézségi szintek teljesítéséért rengeteg extrát kaphatunk concept artok, trailerek, egyéb extra video-k, és behind the scene video-k személyében, ezen felül többféle skint is unlockolhatunk Dante-re (van amelyiknél megváltozik a démoni alakunk is!), és a Special Edition-el járó, másik irányítható karakterre is, akinek nevét egy kicsivel lennebb fogom említeni (vele ugyanúgy újra végig kell vinnünk a nehézségi szinteket az új skinekért, mint Dante esetében!).

Special Edition
A játék 3. része az első, amelyik a konzolokon méltán híres és sikeres Devil May Cry sorozatból tiszteletét tette PC-n. A konzolra megjelent alapjáték mellett megjelent egy Special Edition, amiben Vergil-t is irányíthatjuk miután végigvittük a játékot, és csak ez az SE kiadás jelent meg PC-re. Akkoriban egyáltalán nem volt olyan játék, ami két DVD-t foglalt volna el, ezért sajnos a Vergil-nek tervezett külön küldetéssorozat nem került be a játékba: Dante küldetéseit játszhatjuk újra, "csak" egy látványos új intrót kapunk, mert végül (úgy tudom) elvetették az ötletet, hogy külön "kampányt" kapjon Vergil is (ilyenkor a Vergil boss fightok alatt az ellenséges Vergil vörös kabátot visel, megcsinálhatták volna legalább hogy Dante ellen harcoljunk...).

Pozitívumok
+ Remek harcrendszer, irányítás, minimális darkos hangulat.
+ Sokkal maradandóbb, nem sablonos szereplők (a 4. rész féle megmenteni való szende szűz szerepét betöltő Kyrie-t el lehet felejteni... hál' istennek).
+ Vergil, Vergil, Vergil.


Negatívumok
- Nagyon el lehet benne tévedni, nem mindig világos hogy hova is kéne menni (sokszor megfordulunk ugyanazokon a helyeken, de nem ugyanolyan sorrendben: szerencsére nem intézték el olyan lusta módon mint a 4. részt, hogy a játék felétől visszafele kell csinálni ugyanazokat a pályákat. A torony folyamatosan változik, ezért van az hogy egy szobát máshol találunk meg mint azelőtt, és más is a "funkciója" játékmenet szempontjából).
- Nincs Legendary Dark Knight mód.
- Néha indokolatlanul beszaggat.


93% / 79%